2. fejezet
Elment az eszed, egyedül New Yorkban és mégis mit akarsz ott csinálni???-támadott le a kérdéseivel Sarah.
Hát, tulajdonképpen már sulikezdés óta fontolgatom, hogy elutaznék valahova a nyáron és most eldöntöttem végre hova.Ki akarom próbálni, hogy milyen is az élet valójában. Ne értsetek félre imádom Los Angelest de végre egy kis kalandra vágyom az életemben.
És miből akarsz megélni, pénzhez jutni egyáltalán?-kérdezte Kate.
Nos, New Yorkban is vannak modellügynökségek, megpróbálom aztán csak lesz valami.
De én ezt nem értem, miért nem mondod el ki is az anyukád akkor minden cég kapkodna utánad csak hogy ott dolgozz náluk.-válaszolt Dany miközben a villájával böködte a félig megevett sült krumpiját.
Pontosan ezt nem akarom. Ha megtudnák, hogy ki is vagyok valójában és kik a szüleim teljesen máshogy bánnának, kivételeznének velem.
Szerintem állati jó, hogy elmész New Yorkba, rád fér egy kis kikapcsolódás, de van itt egy kis probléma. Hogyan fogod beadagolni ezt a szüleidnek?
Azt még nem tudom, majd még kitalálok valamit.
Na és....-tették még volna fel a millió kérdéseiket, de inkább kitértem előlük.
Még sok dolgom van és most inkább megyek, de ha lehet egy időre hanyagoljuk ezt a New York témát ha lehet. Felálltam az asztaltól és kiviharoztam az étkezőből és vártam, hogy ez a 6 óra irtó gyorsan lemenjen.
Mikor nagy nehezen de kicsöngettek az utolsó óráról elindultam a kocsim felé és a hazafelé vezető úton csak az járt a fejemben hogy mondom ezt el anyuéknak. A bejárati kapunál becsöngettem mire Albert ( az egyik inas) beleszólt.
Ó maga az Miss Parker, máris beengedem. Leparkoltam a ház előtt és bementem. Nagyon nem lepődtem meg mikor az öcsémen kívül senki nem volt otthon. Így hát vártam.
8 óra után végül mindenki hazaérkezett. Anyu, apu, beszélnem kell veletek.
Kicsim nem ér rá holnap, 3 céh hívogat, hogy társtulajdonosok akarnak lenni, sajnálom de ezt ma el kell halasztanunk.-válaszolt anyu.
Ne haragudj drágám de ma nekem sem jó, rengeteg papír munkám van még, majd talán holnap.
Na, ebből elég volt. Légy szíves üljetek le a kanapéra, fontosat akarok mondani. Kérlek.
Legyen, de csak 5 perc.
Na szóval, gondolkodtam hogyan is mondjam el de most csak úgy belekezdek. Már suli kezdete óta gondolkodok rajta mit csináljak a nyáron és végül eldöntöttem. New Yorkba szeretnék menni amint befejeződik a suli.
Kikerekedtek a szemeik, majd megszólaltak.
Hogy hová??? New Yorkba?? Elment az eszed, még csak 17 éves vagy. Erről szó sem lehet.
De apa!!!
Nem Katherina, erről hallani sem akarok.
Anya, légyszi.
Nem tudom Katherina, ez nagyon váratlanul ért minket.
Bíztok bennem annyira hogy elengedjetek?
Persze, hogy mondhatsz ilyet?
Akkor meg?
De New York az még is csak New York. Nem 5 percre van innen.
Nem érdekes, buta ötlet volt elmondani, felejtsétek el az egészet.
Na de Katherina.
Ne, felszaladtam a szobámba és bezártam az ajtót.
Idegességemben még az álom is elkapott.
Reggel....
Drágám, anya vagyok. Gyere ki beszélnünk kell...
Na, hogy tetszett??????
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése