Sziasztok, erre is megérkezett a következő rész, sajnálom, hogy ennyit kellett várnotok rá de most itt van és remélem tetszeni fog majd.


                                                                    3. fejezet



Fogalmam sem volt, hogy mit akarhatott anyu hajnalok hajnalán. Felvettem a köntösömet és lementem a nappaliba ahol mindenki már várt.
Gyere kicsim, ülj le.-szólalt meg anyu kedves hangon.
Na jól van, most már nagyon kíváncsivá tettetek, most már elmondhatnátok miért keltettetek fel ilyen korán?
Szóval.-kezdte bele anyu
Tegnap este elbeszélgettem apáddal és úgy látjuk  elég idős vagy ahhoz, hogy egyedül is érvényesüli tudj.
Igen??...-már majdnem kiugrottam a bőrömből csak meg kellett várnom hogy kimondják a bűvös mondatot.
Apád nagynehezi beleegyezésével megengedjük, hogy elmenj New Yorkba.
Tágra nyíltak a szemeim, a szívem egyre gyorsabban vert és a levegőt csak úgy kapkodtam.
ÁÁÁÁÁ.......Ugráltam örömömben majd megöleltem a szüleimet.
Ezt nem hiszem el, annyira örülök, köszönöm szépen.
Nincs mit szívem, de feltételekhez van kötve, hogy elmenj.
Oké, persze, mindenbe beleegyezek de most készülődök a suliba és elmondom mindenkinek. A lépcsőn felrohanva csak ezt dúdoltam.
-Elmehetek New Yorkba-elmehetek New Yorkba
Gyorsan felöltöztem és el  is indultam

Suliban....
Hé, Sarah eszméletlen jó a rucid, hol vetted?
Köszi Taylor. Párizsból kaptam, nekem viszont a cipőd tetszik, annyira cuki.
Köszike, Chanel.
Szia Jake, Katherina hol van? Ilyenkor már itt szokott lenni.
Nem tudom, ma még nem láttam, de biztos mindjárt beér.
Hé, csajok várjatok meg.
Csak hogy itt vagy Kat, hol voltál?
Figyeljetek valami fontosat kell mondanom
Előbb inkább ülj le mert a nagy rohanásban összeesel levegőhiány miatt.
Az várhat de amit mondani akarok az nem. Anyu tegnap este rábeszélte aput és.....
És mi?
Elmehetek New Yorkba.Hát nem fantasztikus?
Ez most komoly? Tényleg elengedtek?- szólalt meg elsőként Jessica.
Ige, még én magam sem tudom elhinni.
De ha elmész akkor mi lesz kettőnkkel?-kérdezte Jake szomorkás hangon.
Ebben a percben eltünt a boldogság az arcomról és komolyság ült fel rá. De mielőtt válaszolhattam volna Sarah közbeszólt.
Nem mehetsz el a nyáron lesz a pom-pon tábor és a divat hét, megígérted hogy eljössz velem. Nem mehetsz most el.
Hagyjátok már békén, ha el akar menni akkor had menjen, ez az ő döntése.-állt ki mellettem Taylor.
Már csak egy hét van a suliból. Az edzéseket és az év végi bálon még itt leszek csak pár hét múlva indlok csak.
Hiányozni fogsz ha elmész.
Te is nekem Jessica és mindenki más is aki most itt van.
Majd tartjuk a kapcsolatot telón illetve webkamim és nem örökre megyek el csak a nyárra. Talán.

Sziasztok, meghoztam a következő rész, remélem tetszik és ha igen légy az olvasóm...:D






                                                             2. fejezet



Elment az eszed, egyedül New Yorkban és mégis mit akarsz ott csinálni???-támadott le a kérdéseivel Sarah.
Hát, tulajdonképpen már sulikezdés óta fontolgatom, hogy elutaznék valahova a nyáron és most eldöntöttem végre hova.Ki akarom próbálni, hogy milyen is az élet valójában. Ne értsetek félre imádom Los Angelest de végre egy kis kalandra vágyom az életemben.
És miből akarsz megélni, pénzhez jutni egyáltalán?-kérdezte Kate.
Nos, New Yorkban is vannak modellügynökségek, megpróbálom aztán csak lesz valami.
De én ezt nem értem, miért nem mondod el ki is az anyukád akkor minden cég kapkodna utánad csak hogy ott dolgozz náluk.-válaszolt Dany miközben a villájával böködte a félig megevett sült krumpiját.
Pontosan ezt nem akarom. Ha megtudnák, hogy ki is vagyok valójában és kik a szüleim teljesen máshogy bánnának, kivételeznének velem.
Szerintem állati jó, hogy elmész New Yorkba, rád fér egy kis kikapcsolódás, de van itt egy kis probléma. Hogyan fogod beadagolni ezt a szüleidnek?
Azt még nem tudom, majd még kitalálok valamit.
Na és....-tették még volna fel a millió kérdéseiket, de inkább kitértem előlük.
Még sok dolgom van és most inkább megyek, de ha lehet egy időre hanyagoljuk ezt a New York témát ha lehet. Felálltam az asztaltól és kiviharoztam az étkezőből és vártam, hogy ez a 6 óra irtó gyorsan lemenjen.
Mikor nagy nehezen de kicsöngettek az utolsó óráról elindultam a kocsim felé és a hazafelé vezető úton csak az járt a fejemben hogy mondom ezt el anyuéknak. A bejárati kapunál becsöngettem mire Albert ( az egyik inas) beleszólt.
Ó maga az Miss Parker, máris beengedem. Leparkoltam a ház előtt és bementem. Nagyon nem lepődtem meg mikor az öcsémen kívül senki nem volt otthon. Így hát vártam.
8 óra után végül mindenki hazaérkezett. Anyu, apu, beszélnem kell veletek.
Kicsim nem ér rá holnap, 3 céh hívogat, hogy társtulajdonosok akarnak lenni, sajnálom de ezt ma el kell halasztanunk.-válaszolt anyu.
Ne haragudj drágám de ma nekem sem jó, rengeteg papír munkám van még, majd talán holnap.
Na, ebből elég volt. Légy szíves üljetek le a kanapéra, fontosat akarok mondani. Kérlek.
Legyen, de csak 5 perc.
Na szóval, gondolkodtam hogyan is mondjam el de most csak úgy belekezdek. Már suli kezdete óta gondolkodok rajta mit csináljak a nyáron és végül eldöntöttem. New Yorkba szeretnék menni amint befejeződik a suli.
Kikerekedtek a szemeik, majd megszólaltak.
Hogy hová??? New Yorkba?? Elment az eszed, még csak 17 éves vagy. Erről szó sem lehet.
De apa!!!
Nem Katherina, erről hallani sem akarok.
Anya, légyszi.
Nem tudom Katherina, ez nagyon váratlanul ért minket.
Bíztok bennem annyira hogy elengedjetek?
Persze, hogy mondhatsz ilyet?
Akkor meg?
De New York az még is csak New York. Nem 5 percre van innen.
Nem érdekes, buta ötlet volt elmondani, felejtsétek el az egészet.
Na de Katherina.
Ne, felszaladtam a szobámba és bezártam az ajtót.

Pedig annyira szerettem volna elmenni, de ez sem fog megvalósulni. De ha ezt elmondom a barátaimnak már hallom mit mondanának: Mi megmondtuk. De nem fogom feladni, akárhogy is de eljutok New Yorkba.
Idegességemben még az álom is elkapott.

Reggel....
Drágám, anya vagyok. Gyere ki beszélnünk kell...











Na, hogy tetszett??????

Sziasztok, hát meghoztam az első fejezetet, remélem tetszik majd....




                                                                 1. fejezet

Katherina háza

Helló, ez a történet rólam fog szólni, Katherina Parker( ejtsd: Ketrin) vagyok és most elmesélem a történetemet.

Az apukám John Parker. Egy multimilliárdos cég tulajdonosa. Nagyon sokat dolgozik és van olyan nap is amikor szinte nem is látjuk.
Anyu, nos ő Victoria Parker övé a leghíresebb divatáruház nem csak Los Angelesben de szinte az egész világon. Mivel édesanyám szépségét örököltem én vagyok a fő modell a divatházban. Egy színvonalon anyu is annyit dolgozik mint apu, végül is megértem őket, mert az öcsémnek és nekem szeretnék a jó élhetésünket megteremteni de jó lenne ha többet lennének itthon.
Aztán az öcsém, Cameron. Mivel elég " vadóc" korszakát éli mostanában elég nehéz vele, mivel a szüleinket nem tudja kiidegelni ezért a személyzeten vezeti le haragját a rosszabbnál-rosszabb trükjeivel.
És végül én. Magamat hagytam utoljára mivel ez a story amúgy is rólam szól így többet tudok magamról beszélni. Mint ahogy említettem Katherina vagyok. 17 éves vagyok, a West Beverly suliba járok és egy csodaszép házban lakunk a családommal Los Angelesben. A suli pom-pom csapatának vagyok a kapitánya, többszörös bálkirálynő, a suli legmenőbb pasija az enyém és a lányok millióinak az álommunkája az enyém.
Vagyis az életem enyhén szólva korán sem átlagos. Néha viszont nem tudom, hogy az emberek azért akarnak velem barátkozni mert híres vagyok vagy tényleg a barátaim akarnak lenni.
De sajnos a modellkedésnek is megvannak az árnyoldalai. Ha kint vagyok a kifutón akkor megkönnyebbülök, mert érzem, hogy én ezt akarom csinálni, de amikor több 100 ember szeme mered rám két dolgot látok bennük.
1., Micsoda tehetséges egy modell, biztos még sokra viszi az életben
                                      vagy
2., Mikor bukik egy hatalmasat had virítson a bukása a magazinok címlapján.
Az utóbbival álmodok mostanában elég sokat. Mindig ebből a rémálomból kelek fel, de remélem egy nap felül tudok kerekedni. Nos a mesélésből ennyit, induljon egy napom...


Reggel....

Pontosan 7kor megszólalt az ébresztő:
Beszaladtam a fürdőszobába és elvégeztem a szokásos kis teendőimet, mert a gimi legnépszerűbb csaja nem nézhet ki trén. Felvettem egy virágmintás szoknyát, egy fehér ujjatlant és hozzá illő arany nyakláncokat majd szintén egy virágmintás magassarkút húztam a lábamra.
Egy utolsó pillantás a tükörben majd fogtam a telómat és irány le a többiekhez. A konyhában meg is találtam őket.
Jó reggelt hercegnőm, hogy aludtál?-kérdezte apám aki szinte a válaszomat se várta meg, mert rohant dolgozni.
Ami azt illeti apa....-kezdtem volna bele
Majd este elmondod de most rohannom kell. Megölelte anyát, kiment a ház elé és bepattant a limójába. Nekem nem engedte meg, hogy limóval járjak suli ezért a 16os bulimra kaptam egy BMW-t. Mivel az összes beszélgetésen kb.csak ilyen rövid volt most sem lepődtem meg.
Szerencse a suliból már csak egy hét volt hátra és azt azért az ember is kihúzza " valahogy"
Anya, én is megyek de este valami fontos dolgot szeretnék mondani a családnak úgy hogy légy szíves legyetek itthon időben.
Megpróbálom kicsim de nem mondhatok biztosat.
De anyu....!!!

 Sajnálom drágám, most mennem kell.
Persze mint mindig. Megfogtam a Channel táskámat és a kocsikulcsomat és elindultam a sulihoz.
Mikor beálltam a szokásos parkolóba egyből össze is futottam a csajokkal.
Héj csajszi, láttad ma már Nicole-t, teljesen el van szállva mostanában  és ahogy kinéz na meg a pasija, hogy tudott összejönni Braddal?
Taylor.....
Mi van ??? Én csak a tényeket mondom, pont Braddal?? De ha már a pasikról van szó ott jön a lovagod.
Szia Jake-szólaltam meg.
Sziasztok lányok, gyertek üljünk le a páholyban (étkezőben van de csak a menők ülhetnek oda) már mindenki ott van.
Mihelyst odaértünk már minden haver ott ült. Egyszerre 20 ember beszélt nekem minden problémájáról és már nem bírtam tovább.
Nyáron New Yorkba megyek......
Ekkor villámsebességgel mindenki szeme rám  szegeződött...         

 Na, hogy tetszett........:D